Aradi kerékpáros emléktúra



Október 3-án vasárnap nagy csomagokkal érkeztünk iskolánk elé, majd egy rövid áhítat és búcsúztatás után elindultunk kerékpárral Aradra. Először Nyárlőrincen álltunk meg egy kis almáért, ezt követően folytattuk utunkat Tiszaalpárra, ahol a Dunszt tanár úr és kedves felesége látott minket vendégül. Ebédig nem volt gondunk az éhségre, olyan bőséges volt a vendégszeretet. Csongrádig szép napsütésben tekertünk. A Csuka csárdában együtt ebédeltünk egy 50 éves úttörő találkozón levő vendégsereggel. Olyan nagy elszántsággal ropták a táncot, hogy majdnem mi is táncra perdültünk. Este megérkeztünk Hódmezővásárhelyre 95 kilométer tekerése után a Bethlen Gábor Református Gimnázium Kollégiumába, ahol az éjszaka kicsit eseménydúsabbra sikerült mint terveztük, ugyanis egyik társunk rossz álmából felriadva magánkívül ordibált. De ahogy másnap elmondta: ez így dukált.

Reggel részt vettünk az iskolai ünnepségen, majd miután koszorúnk még egy szalaggal gazdagodott indultunk is tovább. Itt csatlakoztak hozzánk a bethlenesek diákok, Szabó Ildikó tanárnő vezetésével. Út közben gyorsulási versenyeket is rendeztünk, melyekben igencsak el lehetett fáradni, de büszke érzés volt felvenni a sárga pólót. Végül délelőtti tekerésünk eredményeképpen megérkeztünk Mezőhegyesre, ahol bőséges ebéd várt minket. Ebéd után megnéztük a helyi ménes birtok lovardáját, majd rövid kerekezés után elértük Battonyát, szállásunk helyszínét. Este senkinek sem kellett altató az elalváshoz.

Másnap reggel az itteni ünnepi műsort is meghallgattuk, majd négy helyi diák csatlakozását követően már gurultunk Mikes Kelemen Középiskola diákjai sorfala között a határ felé.

A határon a rövid ellenőrzés után elkezdett szemerkélni az eső, utunk során először és utoljára. A nedves úton néhány esésnek lehettünk szemtanúi és résztvevői. Kis idő elteltével rákanyarodtunk a 7-es számú főútra, ahol nagyon kellett vigyáznunk saját és társaink testi épségére.

Aradra érve rendőri kíséretet kaptunk, mely egészen célállomásunkig a Csiki Gergely Líceumig vezetett minket. A városnézés utáni esti programunk a Kultúrpalotában elmaradt, helyette kipihentük az út fáradalmait. Október 6-án délelőtt részt vettünk a Minorita templomban tartott ökumenikus istentiszteleten, ahol a szabadságharc áldozataira emlékezetünk, majd elindultunk a Vesztőhelyre. Jó érzéssel töltött el, hogy sokan részt vettek a koszorúzáson, köztük mi is. Délután a Szabadság szobornál lévő ünnepségre voltunk hivatalosak, majd ennek végeztével visszatekerünk a határra, ahol várt minket a buszunk. Kerékpárjainktól megválva robogtunk hazafelé, ahová az esti órákban meg is érkeztünk.

A 250 km tekerés felfrissített minket testileg és lelkileg. Másnap reggel elmondhattuk osztálytársainknak, hogy milyen jó érzés október 6-án magyarnak lenni Aradon!

Akik ezt átélték: Bodri Tamás, Nagy Ágnes, Csuthi Virág, H. Szabó Krisztina, Iván Károly, Krajner Jolán, Beke Réka, Répási Máté, Tóth Gergely, Bihari Eszter, Horváth Koppány, Ország Alma, Tóth Árpád diákok, Kalmár Béla és Katona Kálmán "öreg diákok", Adamek Norbert lelkész és Szabados László tanár.

A túra fotóalbuma