Határtalanul: Ámbolygás Erdélyben I-II

 

HATÁRTALANUL! 2024 – TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS HETEDIKESEKNEK

 

Ámbolygás Erdélyben 1.  - HAT-KP1-2024/1-000311

Ámbolygás Erdélyben 2.  - HAT-KP1-2024/1-000317

2025.04.01-07. Erdély

(Gyergyóújfalu, Arad, Déva, Gyulafehérvár, Zetelak, Székelyudvarhely, Szejkefürdő, Farkaslaka, Parajd, Szováta, Korond, Tekerőpatak, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely)

Bethlen Gábor Alap

Magyarország Kormánya Támogatása

 

Képgaléria ITT érhető el.

 

2025. április 01. kedd

A Kecskeméti Református Általános Iskola 7. évfolyamos diákjai április első hetében Erdélyben kirándultak a Határtalanul 2024 pályázat keretében, melyet Magyarország Kormánya támogatott. A hajnali (2.30) indulás nem szegte a csoport kedvét, nagy lelkesedéssel szállt fel mindenki a Gyergyóújfalura induló buszra. Nagylakon át Aradra érkeztünk. Az 1849-es szabadságharc tiszteletére Aradon koszorút helyeztünk el, ezzel megemlékezve a magyar nemzeti szabadságért folytatott küzdelem hőseiről és az események jelentőségéről. Ez az emlékhely egyben a nemzeti összetartozás és a szabadság iránti tisztelet jelképe is. Déva felé haladva értük el a második megállót, majd Gyulafehérvár felé haladtunk. A program során Dévánál a várnál két diáklány elmondta Kőműves Kelemen balladáját. Gyulafehérváron koszorút helyeztünk el Hunyadi János szarkofágjánál, ezzel tisztelegve a magyar hadvezér emléke előtt. A látogatás során megtekintettük Bethlen Gábor református erdélyi fejedelemhez kötődő emlékhelyeket is, amelyek gazdag történelmi örökséget hordoznak. Petőfi Sándor 1849-ben Segesvár közelében esett el, halálának pontos helye nem ismert, de több emlékhely és szobor őrzi emlékét. Az emlékhelyek és emlékművek célja, hogy tiszteletüket tegyék a költő emléke előtt, különösen Segesváron, ahol a legfontosabb emlékhely található. Itt is koszorút helyeztünk el. Majd buszunk haladt a szállásunk felé. Falusi turizmus keretében csoportokban volt a szállásunk Gyergyóújfalun. Minden nap innét indultunk és ide tértünk vissza.

 

2025. április 02. szerda

A korai reggeli után elindultunk és alig pár perc utazás után megnéztük a Zetelaki víztározót. Széjkefürdőre, megtekintettük a Mini Transylvaniat. Nagyon látványosak voltak a makettek, valamint voltak olyan szerkezetek, amik mozogtak és el is tudtuk őket indítani. Ezen a napon a vendégszerető helyiek nem feledkeztek meg a szülinaposainkról, az egész csoportot megvendégelték két nagyon finom és szép tortával a helyi cukrászdában.

Székelyudvarhelyen az Emlékezés Parkjában Szent Lászlóra emlékeztünk, aki a székelység védőszentjeként a nemzeti identitásunk fontos része. Szejkefürdőn megkoszorúztuk Orbán Balázs síremlékét, aki a Székelyföld történelmének egyik kiemelkedő kutatója és politikus volt. Farkaslakán Tamási Áronról, a hatalmas irodalmi alakunkról és nemzeti gondolkodónkról emlékeztünk meg, és megkoszorúztuk a Trianon-emlékművet, hogy tiszteletünket fejezzük ki a trianoni békeszerződés által okozott fájdalom és nemzeti összetartozás iránti vágy iránt. Együtt tisztelegtünk múltunk nagyjainak és azoknak az értékeknek az előtt, amelyek összekötnek minket nemzeti közösségünkkel.

Folytattuk utunkat Korond felé. Itt a helyi sajtkészítő bemutatta nekünk a termékeit, amit meg is tudtunk kóstolni, valamint vásárolni is volt lehetőségünk. Megható ismertetőt hallhattunk a székelykapuk szimbólumairól, a család fontosságáról, összetartó erejéről.

Egy másik hivatást is megismerhettünk, ez a taplászás volt, ami kihalóban levő szakma, és az itteniek nagyon büszkén őrzik ennek a hagyománynak az életben tartását.

Megtudhattuk, hogy az 1500 méter feletti bükk erdőkben találhatóak ezek a gombák. Komoly hozzáértés kell ezeknek a gombáknak a lefejtéséhez, kikészítéséhez, felhasználásukhoz. A nap méltán zárult, mert mindenki elkészíthette a saját kerámiáját, agyagtálát.

Ez a nap felejthetetlen élményekkel gazdagította a csapatunkat.

 

2025. április 03. csütörtök

Először a falu magyar iskolájában az Elekes Vencel Általános Iskolába mentünk. Ott megismertük a helyi oktatást, amit igazgatóhelyettes asszony mondott el. Ezt követően beszélgettünk az ottani hetedikes diákokkal, majd közös focira került sor. A látogatás végén átadtuk az ajándékokat, amelyeket a diákok maguk csomagoltak össze a kirándulás előtt. Igazgató úr az iskola emlékfalára elhelyezte a mi iskolánk címerét.

Túráztunk a Tekerőpatakon található Súgó-barlanghoz, amely a Kárpátok egyik jelentős földtani képződménye, és a barlang kialakulásának történetét is megismertük. A túra során megértettük a cseppkőképződés kémiai folyamatainak részleteit, amelyek a barlangi víz oldott ásványianyag tartalmának lerakódásával jönnek létre. Ezután a Gyilkos-tónál felelevenítettük a tó keletkezésének legendáját. Végül a Békás-szorosban túráztunk.

Elmentünk egy parajdi sófeldolgozóba, ahol megismerhettük a só feldolgozási folyamatát és megtudhattuk, hogy a só milyen pozitív hatással lehet az egészségre. A feldolgozó boltjában pedig minőségi szuveníreket vásárolhattunk, amelyeket az otthon maradottaknak adhatunk ajándékba. A nap tartalmas, ám kimerítő volt, de a lényeg, hogy mindenki szép emlékkel térhetett vissza a szállásra.

 

2025. április 04. péntek

 

A Parajdi sóbánya Európa egyik legnagyobb és leglátogatottabb sóbányája, ahol a látogatók megcsodálhatják a lenyűgöző földalatti sziklaalakzatokat és termeket.  A bányába csak busszal lehet lejutni és utána még sok lépcsőn át lehet lejutni a mélybe. Ott egy kiselőadás meghallgatása után kiscsoportokban fedezhették fel a diákok a barlang által kínált hűvös, csendes környezetet. 

Ezután Szovátára utaztunk, ami híres a gyógyvízéről és termálfürdőiről, amelyek kiválóak a különféle egészségügyi problémák kezelésére.  Idegenvezető segítségével tettünk egy nagy túrát, majd egy kilátót megmászva a szép erdélyi táj tárult elénk. A Medve-tó, Szováta közelében található, egy festői, kristálytiszta vízű tó, mely a természet szerelmeseinek kedvelt célpontja.  Medve-tóról megtudtuk, hogy egy mederben sós és édes víz is található, keveredés nélkül. Miután körbejártuk a tavat megtapasztaltuk, hogy a tó a nevét a medvebőrre hasonlító alakja miatt kapta. A felszínen a hőmérséklete normálisnak tűnik, minél mélyebbre megyünk, annál forróbb a víz. Ezen a napon is sok lépést mért az óránk, kellemesen elfáradtunk. A finom vacsora után végül mindannyian nyugodtan elaludtunk, hogy kipihenjük magunkat a következő napra.

 

2025. április 05. szombat

Finom reggeli után útnak indultunk Sepsiszentgyörgyre. A városnézést a Székely Nemzeti Múzeumban kezdtük helyi idegenvezetőnkkel. Együtt néztük végig a kiállítótermeket. Különösen  tetszett nekünk, hogy készíthettünk magunkról fényképet, mintha visszautaztunk volna a múltba és huszárok lettünk volna. Lenyűgözött minket a Csaba királyfit ábrázoló hatalmas, színes üvegablak is. Ezek után elsétáltunk a református templomhoz, ahol találkoztunk Bucsi Zsolt Tamás református lelkipásztorral. Bemutatta nekünk a vártemplomot, mesélt a gyülekezet történetéről és jelenéről is. Felmentünk a toronyba, láttuk a lőréseket is, hiszen a történelem során ez a templom az itt lakók védelméül is szolgált, ha szükség volt rá. Innen a Szent Anna tóhoz és a Mohos tőzegláphoz mentünk. Az idő itt már nem nekünk kedvezett. Mire végig sétáltunk a lápon, már szemerkélt és mire leértünk a tóhoz már esett az eső. Minket viszont nem tántorított el még az eső sem. Megcsodáltuk a tavat és egy kemény kardió edzéssel felérő, igazgató úr által diktált tempóban megmásztuk a hegyet és újra a buszban ültünk. A szállásra érve elfogyasztottuk utolsó erdélyi vacsoránkat, megköszöntük a házigazdáinknak a kedves vendéglátást, az ízletes ételeket, gondoskodásukat és összecsomagoltunk, mert másnap már hazafelé vettük az irányt. 

 

2025. április 06. vasárnap

Az utolsó erdélyi reggelen nagy meglepetés ért bennünket, hiszen  nagy havazásra ébredtünk.

A hágónál megálltunk hógolyózni, ami szintén emlékezetes maradt számunkra, hiszen ilyenben az idei télen nem volt részünk Kecskeméten.  Távolodva az erdélyi vidéktől, az időjárás egyre enyhébbre váltott.

Marosvásárhelyen megálltunk, ahol a város gazdag történelmi múltjával ismerkedtünk meg. Itt koszorút helyeztünk a Rákóczi-szobornál, aki a 17. században a fejedelemségért és a szabadságért küzdött, és akinek emlékét a városban ma is tisztelet övezi.  Az úgynevezett Rákóczi-lépcsőn át jutottunk fel a szobrához. Megtekintettük a Marosvásárhelyi várat, mely a középkorban a régió védelmi rendszerének része volt, és ma is a helyi történelem egyik szimbóluma.  A marosvásárhelyi fekete március 1990-ben zajlott le, amikor a romániai magyarság tüntetést szervezett a romániai politikai változások és az autonómia jogainak elnyerése érdekében. A demonstráció során erőszakos összecsapások történtek a hatóságok és a tiltakozók között, amely során több ember megsérült vagy életét vesztette. Ez az esemény mély nyomot hagyott a helyi közösségben, és a romániai magyar nemzeti mozgalom egyik fontos mérföldkövévé vált.

Sajnos egy kolozsvári rendezvény miatt nem tudtunk belépni a városba, ahol a középkori városfalak és a Mátyás király által alapított egyetem is a múlt emléke. 

A Tordai hasadék mellett elhaladva megismertük a természeti csoda és a legendák színhelyének történetét, amely a 14. században a török veszély idején vált különösen ismertté. 

A határt átlépve, egy késői ebéddel zártuk a 6 napos kirándulásunkat, mely során megismerhettük Erdély gazdag történelmét, kultúráját és természeti szépségeit, majd 20 órakor érkeztünk haza napos, tavaszi időben, hálát adva a közös élményekért és az emlékekért.